Bevezetés

Előző cikkünkben (itt olvasható) arról írtunk, hogy mikor érdemes külsős tesztelőt bevonni, és mikor intő jel, ha csak tűzoltásra használnánk őket. Most, hogy már tudjuk a „mikor”-t, evezzünk gyakorlatiasabb vizekre, és nézzük meg a „hogyan”-t. Hogyan lehet úgy bővíteni a csapatot, hogy az ne a káoszt növelje, hanem a megoldást hozza el?

(Megjegyzés: A szakmában gyakran használják a „QA staffing” kifejezést a tesztelői bővítésre is, de mi tegyünk különbséget: itt elsősorban szoftvertesztelői kapacitásról beszélünk.)

„Tegnapra kell 3 tesztelő!”

Ismerős a helyzet? A projektmenedzser pánikban hívja a staffing partnert, mert a határidők vészesen közelednek, a fejlesztés csúszásban van, és a tesztelésre maradt idő drasztikusan lecsökkent. A válaszreakció reflexszerű: „Dobjunk rá még embert!”

Ilyenkor történik meg a klasszikus hiba: a kapkodó felvétel során a vezetők csak a létszám („headcount”) feltöltésére koncentrálnak. Megvan a 3 ember? Megvan. Akkor megvagyunk.

De vajon tényleg megvagyunk?

A tapasztalat azt mutatja, hogy a tesztelői (és QA) kapacitásbővítés nem egy bevásárlólista kipipálása. Ez egy folyamat. Ha kihagyjuk a lépéseit, több kárt okozunk, mint hasznot. A rosszul integrált új emberek nemhogy nem gyorsítják a haladást, de le is lassítják a meglévő csapatot a rengeteg kérdéssel és a félreértett feladatokkal.

A „Gyorsan” vs. „Biztonságosan” ellentmondása

Miért olyan veszélyes a kapkodás? Mert rossz embert (vagy rosszkor) felvenni drágább, mintha senkit nem vettünk volna fel.

• Ha a tesztelő nem érti a feladatot, hibásan tesztel.
• Ha hibásan tesztel, téves hibajegyeket (bug reportokat) gyárt.
• A fejlesztők drága idejét rabolja azzal, hogy „nem reprodukálható” vagy „ez feature, nem bug” típusú jegyeket kell kivizsgálniuk.

A staffing (munkaerő-kölcsönzés) nagy ígérete a sebesség. Való igaz, külső partnertől bérelni embereket sokkal gyorsabbnak tűnik, mint hónapokig hirdetni és interjúztatni a belső HR folyamaton keresztül. Ez így is van. De létezik egy mítosz, a „Plug & Play” szakember mítosza.

Sokan azt hiszik, hogy a senior tesztelő olyan, mint egy pendrive: bedugjuk a gépbe, és működik. Sajnos (vagy szerencsére) a tesztelés nem ilyen. Nincs olyan szakember, aki az első napon 100%-os. Mindenkinek, még a legprofibbnak is meg kell értenie a domaint (az üzleti területet). Egy banki szoftvert máshogy kell tesztelni, mint egy webshopot vagy egy orvosi műszert.

A biztonságos bővítés keretrendszere: 3 lépés

Hogyan lehet feloldani az ellentmondást? Hogyan lehet gyorsan bővíteni úgy, hogy ne sérüljön a biztonság? Íme a 3 lépéses keretrendszer, amit mi használunk.

1. Előkészítés (A „Házi feladat”)

Mielőtt felemeljük a telefont, hogy „kell ember”, definiálnunk kell az igényt. Nem „egy tesztelő” kell. Hanem:

• „Egy junior, aki manuálisan végigkattintja a webshopot, hogy a vásárlói útvonalak működnek-e.”
• VAGY „Egy senior, aki automatizálja a backend API-t, hogy a regressziós tesztek gyorsabbak legyenek.” Ez óriási különbség!

És ennél a lépésnél a legfontosabb: Környezet előkészítése. Van tesztkörnyezet? Van VPN hozzáférés? Van licenc a szoftverekhez? Ha a kezdés napján kell ezeket az IT supporttal egyeztetni, az nemcsak pénzkidobás, de a tesztelő motivációját is rombolja.

2. A kiválasztás kontrollpontjai (Gatekeeping)

A staffing cégek sok CV-t küldhetnek. De a felelősség a miénk is, hogy kit engedünk be.

• Ne dőljünk be a CV-nek: A „papíron jó” tesztelő a gyakorlatban lehet alkalmatlan. A technológiák felsorolása nem egyenlő a tudással.
• A gondolkodásmód tesztelése: Egy rövid szakmai beszélgetés vagy próbafeladat során ne lexikális tudást kérjünk (azt ki lehet guglizni). Azt nézzük meg, hogyan gondolkodik. „Mit tennél, ha ezt a képernyőt látnád?” A tesztelői mindset a lényeg: a kritikus gondolkodás, a kíváncsiság.
• Soft skillek: Egy agilis csapatban a kommunikáció kritikus. Ha valaki zseniálisan talál hibákat, de nem tudja érthetően elmagyarázni a fejlesztőnek (vagy arrogánsan teszi), az mérgezi a légkört.

3. Az integráció (Onboarding)

Itt vérzik el a legtöbb projekt. A „bedobjuk a mélyvízbe” módszer nem működik.

• A Buddy-rendszer: Kell egy belső ember (mentor), akihez a külsős fordulhat. Nem kell, hogy egész nap fogja a kezét, de legyen dedikált ideje a kérdésekre.
• Fokozatos terhelés: Ne a legbonyolultabb modullal kezdjünk. Első héten csak „smoke tesztek” (alapvető működés ellenőrzése), dokumentáció olvasása. Második héten jöhetnek a mélyebb funkciók.

Staffing mint szolgáltatás: Mikor éri meg?

Miért választják mégis sokan ezt a modellt a belső felvétel helyett?

1. Rugalmasság: A projekt végén, vagy ha csökken a terhelés, a külsős csapatot könnyebb „leépíteni” (scaling down), mint a saját alkalmazottakat elküldeni.
2. Adminisztrációs teher: Nem a te HR-edet és bérszámfejtésedet terheli a munkaügyi adminisztráció.
3. Szakmai háttér: Egy jó staffing cég (aki ért a teszteléshez, nem csak általános fejvadász) szakmai felügyeletet (QA management) is biztosít a háttérben. Ha a tesztelő elakad, van kitől kérdeznie házon belül a saját cégénél is.

Esettanulmány: Amikor a kevesebb több

Egy tanulságos példa a közelmúltból: Egy ügyfelünk pánikban hívott minket, hogy 5 tesztelőre van szüksége azonnal, mert óriási a csúszás. A könnyű út az lett volna, ha küldünk 5 embert, és kiszámlázzuk az órákat. De nem ezt tettük.

Először 1 senior QA szakértőt küldtünk ki, hogy mérje fel a folyamatokat (audit). Kiderült, hogy a probléma gyökere nem a tesztelői kapacitás hiánya volt, hanem a hiányos és ellentmondásos specifikáció. A fejlesztők rosszul értették a feladatot, ezért rossz kódot írtak, amit a tesztelők (akik szintén nem értették a célt) hibásnak jelöltek.

A megoldás végül nem 5 tesztelő volt, hanem 2 tesztelő és 1 Business Analyst (üzleti elemző). Az elemző rendbe tette a követelményeket, a tesztelők pedig célzottan tudtak dolgozni. A projekt sikerült, az ügyfél pedig pénzt spórolt azzal, hogy nem a „vakon bővítés”, hanem a célzott beavatkozás útját választotta.

Összegzés

A kapacitásbővítés nem egy sprint, ahol csak a gyorsaság számít. Inkább egy váltófutás. A siker azon múlik, hogy milyen pontosan és biztonságosan tudjuk átadni a stafétabotot (a tudást és a feladatokat) az új csapattagoknak.

Ne várj a tűzoltásig! Ha látod a projekt roadmap-en (ütemterven) a terhelési csúcsot, kezdj el időben egyeztetni a staffing partnerrel. Mi segítünk megtervezni a bővítést, hogy az valóban gyors és biztonságos legyen.